A kétszeres életnagyságú portréfej 1913-ban az Eskü téri (ma: V. Március 15. tér), hagyományosan Contra Aquincum néven ismert, 4. századi erőd északkeleti saroktornyába falazva került elő. A másodlagos felhasználás miatt vita tárgyát képezi, hogy az alkotás eredeti rendeltetési helye is a pesti oldalon volt-e, ahol a kései erőd előzményeként szolgáló, nagyobb alapterületű tábor szentélyének kultuszszobraként használták volna, vagy csak a 4. században szállították át a Duna jobb partjáról számos egyéb, építőanyaggá degradált kőfaragvány (spolium) társaságában. A rendelkezésre álló adatok alapján nem valószínű, hogy a korábbi tábort Caracalla uralkodását (211–217) megelőzően létesítették volna, így Marcus Aurelius (161–180) kultuszszobrának ottani felállítása sem indokolt feltételezés. A szoborfej csak a késő római erőd építésekor, spolium gyanánt érkezhetett a helyszínre.
Az erősen likacsos édesvízi mészkőből faragott szoborfej orra hegye és bal cimpája letört, de ettől és néhány kisebb felszíni sérüléstől, horzsolástól eltekintve épnek mondható.
A mereven előre néző, hosszúkás fejet göndör haj koronázza, amely a helyi kőfaragás hagyományainak megfelelően vésővel és nem futófúróval készült. A vésőtechnika a göndör fürtöket csak középen elválasztott, függőlegesen tagolt gerezdekbe rendezett frizuraként tudta visszaadni. Az arcot keretező szakáll göndörsége már hitelesebb. A szakáll a bajusz betorkollásánál tömött, kitüremkedő, az áll középvonalában két ágra válik. Az arc hosszúkás, aszimmetrikus: a bal szem tengelye és a baloldali járomcsont magasabban helyezkedik el jobb oldali párjánál. Az orr hosszú, egyenes, az ajkak teltek. A füleket a szobrász nem ábrázolta.
A császárképmás jellegzetes provinciális termék, a központilag meghatározott, érett Marcus Aurelius-portrétípus, a „Museo delle Terme 726” (III. típus) kevésbé sikerült, helyi változata.
Marcus III. portrétípusa alapján az alkotás készítési ideje a 160/161–169 közötti évekre tehető.
M. Cornelius Fronto, az Antoninus uralkodótársává kinevezett Marcus Aureliusnak írt egyik levelében (Epist. ad M. Caes. IV.12.4.) így számolt be a császárszobrok szerény művészi színvonaláról:
„Tudod, hogy minden pénzváltó bodegában, boltban, csapszékben, a tetőgerendák végén, csarnokokban, ablakokban, minden elképzelhető helyen ki vannak állítva képmásaitok a nagy nyilvánosságnak, nagyobb részt elég rosszul kifestve és bizony hitvány, otromba módon megformázva és kifaragva.”
Bár Fronto egy korábbi Marcus-portrétípusról ír, az aquincumi kőfej és számos más lelet jól szemlélteti, hogy a silány minőség a tömegesen gyártott császárszobrok zömének korszaktól független, általános sajátsága volt. Ami az aquincumi szoborfejet illeti, Fronto lesújtó véleménye megfoszt a maradék reménytől, hogy a portré egykori stukkóbevonata és festése akár csekély mértékben is elkendőzhette a szobrász mesterségbeli hiányosságait.
A portréról készült gipszmásolat a Komáromi Csillagerődben látható.
Budai Balogh Tibor, 2016