Térdelő Silénost ábrázoló plasztikus edény

Méret
magasság: 14,8 cm
Datálás
Kr. e. 550–530 körül
Anyag
Ábrázolás
Készítési hely
Korábbi gyűjtemény
Leltári szám
T.18
Azonosító
Hyp-39
Állapot
A bal fül hegye letört, az edény felületén szennyeződési réteg.
Bibliográfia
Oroszlán 1930, 38, no. A 53, fig.; Oroszlán, in MagyMűv 6 (1930), 79, 83-84, fig.; Higgins 1954, 55, no. 84; Ducat 1966, 79, no. 5; Walter-Karydi, in MüJb 36 (1985), 12, fig. 20; Szilágyi J. Gy., Antik Gyűjtemény, 13–14, fig. 14; Szilágyi J. Gy., Ancient Art, 31, fig. 14

A világosbarna agyagból, negatív formából készült edény térdeplő Silénos alakját mintázza. Az edényt eredetileg vörösre festették, erről ma már csak foltokban megmaradt festéknyomok tanúskodnak. A festés alatti fehér alapozó réteg több helyen is jól látható.
Silénos alakjában emberi és állati vonások keverednek. Széles, lapos arca két oldalán nagy, hegyes, elálló lófülek merednek felfelé, emellett a széles, lapos orr és a vastag, húsos száj is az állatias vonásokat hangsúlyozza. A vízszintes árkokkal hullámosnak jelzett haj elöl két-két fonatban a mellig, hátul a hát közepéig ér. A ruhátlan alak feje testéhez viszonyítva aránytalanul nagynak tűnik, testformáit elnagyoltan mintázták meg.
Az archaikus korban (nagyjából Kr. e. 700–480 között) az illatszerek, illatos olajak tárolására használt kisméretű, szűk kiöntőjű edények egyik kedvelt típusát a különféle ember- és állatalakú plasztikus edények alkották. A Silénos-edénykéhez nagyon hasonló, de emberi fejjel ábrázolt darabokat is ismerünk (ld. például a British Museum gyűjteményében: 1, 2). A keleti görög műhelyekben készült figurális illetszer-tartók kereskedelmi cikként nagy számban eljutottak a Földközi-tenger medencéjének más vidékeire is.

Lexikon