Bronzból készült női fej. Szeme nagy, felhúzott szemöldöke a hosszú és egyenes orr vonaláig ér. Szája telt, felső ajka kissé csücsörít. A hosszúkás arcot hullámos, hátrafésült haj keretezi, amely hátul kontyszerűen van összefogva. A haját a homlok felett kettős szalag szorítja le, a kontyot egy sapkaszerű ruhadarab, sakkos fedi.
A 19. század végén a világ több pontján felbukkanó, antik mintákat követő bronz női fejek egyike. 1895-ben szállították a Magyar Nemzeti Múzeumba, mint Mohácsnál a Dunából kiemelt tárgyat. A jó néhány példányból ismert sorozat csak kis részletekben különböző darabjainak mintájául egy pheidiasi Aphrodité-fejet tartottak, ez alapján publikálták a 19. század végén, mint a Budapesti Aphroditét. Egy másik feltevés szerint a tárgy Sapphó képmása, ami a Nápolyi Régészeti Múzeumban őrzött, akkoriban Sapphóként meghatározott bronzszoborral való hasonlóságot vette alapul. 1899-ben mutattak rá a budapesti fej jóval későbbi készítési idejére, főleg a szobron megjelenő stílusbeli ellentmondások alapján: a hellénisztikus stílusú frizura ellentétben áll a kemény vonásokkal megmintázott arctípussal, és a kissé csücsörítő felső ajkakkal. A nyak belső peremén látható visszacsurgás megerősíti, hogy a fejet eleve töredéknek gyártották. Hasonló posztantik bronz női fejek találhatóak még augsburgi és veronai gyűjteményekben is.
A szobor részleteinek megjelenítésében a festő Pierre-Auguste Renoir, de főként Constantin Meunier stílusát vélik felismerni, ez alapján 1870–1894 közé keltezhető.