A világosbarna agyagból, negatív formából készült edény térdeplő Silénos alakját mintázza. Az edényt eredetileg vörösre festették, erről ma már csak foltokban megmaradt festéknyomok tanúskodnak. A festés alatti fehér alapozó réteg több helyen is jól látható.
Silénos alakjában emberi és állati vonások keverednek. Széles, lapos arca két oldalán nagy, hegyes, elálló lófülek merednek felfelé, emellett a széles, lapos orr és a vastag, húsos száj is az állatias vonásokat hangsúlyozza. A vízszintes árkokkal hullámosnak jelzett haj elöl két-két fonatban a mellig, hátul a hát közepéig ér. A ruhátlan alak feje testéhez viszonyítva aránytalanul nagynak tűnik, testformáit elnagyoltan mintázták meg.
Az archaikus korban (nagyjából Kr. e. 700–480 között) az illatszerek, illatos olajak tárolására használt kisméretű, szűk kiöntőjű edények egyik kedvelt típusát a különféle ember- és állatalakú plasztikus edények alkották. A Silénos-edénykéhez nagyon hasonló, de emberi fejjel ábrázolt darabokat is ismerünk (ld. például a British Museum gyűjteményében: 1, 2). A keleti görög műhelyekben készült figurális illetszer-tartók kereskedelmi cikként nagy számban eljutottak a Földközi-tenger medencéjének más vidékeire is.
