Boiótiai lécidol
A sötétbarna fényes bevonattal, ún. firniszfestéssel díszített lécszerűen lapos nőalak szobra a Kr. e. 6. századi boiótiai agyagplasztika legnépesebb csoportját alkotó "madárarcú pappas"-ok közé tartozik. A pappas szó újgörögül pópát jelent; ezt az elnevezést a szobrocskák az orthodox pópákéhoz hasonló magas fejdísz (polos) miatt kapták. A polos elülső részén gyakran plasztikusan megmintázott vagy csupán festéssel jelölt spiráldísz jelenik meg.
A szobor az ún. kanonikus álló pappasok típusába tartozik, amelyre az jellemző, hogy a madárcsőrre emlékeztető arc közvetlenül a polos spiráldísze alól ugrik ki (lásd a Gyűjtemény ebbe a csoportba tartozó másik darabját). A szemet és a hajat a nyak két oldalán festés jelöli. A lapos testen a karok csupán jelzésszerűen vannak megmintázva, kissé befelé hajlanak. A ruha festett díszítése a csoportba tartozó darabok többségén egységes: nyakék gránátalma formájú függővel, egy vagy több vízszintes mintasávból álló melldísz, öv lecsüngő szalagokkal és alsó szegélydísz. A szobrocska a többsávos melldíszítés szép példája: három különböző mintasor-variáns – rácsminta, meanderszalag és háromszögsor – jelenik meg az idol díszítésén.
A típus darabjai a Kr. e. 6. század második negyedére keltezhetők.
