A sötétbarna fényes bevonattal, ún. firniszfestéssel díszített lécszerűen lapos nőalak szobra a Kr. e. 6. századi boiótiai agyagplasztika legnépesebb csoportját alkotó "madárarcú pappas"-ok közé tartozik. A pappas szó újgörögül pópát jelent; ezt az elnevezést a szobrocskák az orthodox pópákéhoz hasonló magas fejdísz (polos) miatt kapták. A polos elülső részén gyakran plasztikusan megmintázott vagy csupán festéssel jelölt spiráldísz jelenik meg.
A szobor az ún. átmeneti jellegű pappasok típusába tartozik, amelyre jellemző, hogy az arc inkább egérpofára hasonlít, a karcsonk pedig hegyes és erőteljesen befelé hajlik. A típus darabjainak többségén a festett díszítés csupán a mellen megjelenő fonat, háromszög- vagy félkörsorra korlátozódik. A budapesti darab díszítése azonban az ún. kanonikus álló pappasokéval rokon (lásd a Gyűjtemény ebbe a csoportba tartozó tárgyait: T.3 és T.2): a nyakon itt is megjelenik a gránátalma formájú függő.
A szobor a Kr. e. 6. század második negyedére keltezhető.
