Bronzsisak, melynek felső részét középen borda osztja ketté, az alsó sisakrész homorú, a perem vízszintes. Kétoldalt, a homorú alsó sáv tetején egy-egy lyuk látható, melyek a sisakbélést tartó szegecsek helyei.
A sisak a Negau-típus Volterra-variánsához tartozik (lásd a Gyűjtemény ebbe a variánsba sorolt másik sisakját). Jellemző formajegyei a széles perem, a homorú alsó és a magas felső sisakrész. Gyakori, hogy a homlokrészre elöl bronz plasztikus oroszlánfejet, hátul pedig lóprotomét rögzítettek – ezek helyét ezen a sisakon lyuk jelzi. A sisakokat öntötték, majd kikalapálták. A peremükre alul lapos, végiglyukasztott bronzkarikát erősítettek a sisakbélés rögzítésére.
A Negau-típusú sisakok legfontosabb lelőhelyei Közép-Itáliában – Etruriát nem számítva – az adriai partvidéken húzódnak, Apuliától a Molise-Abruzzo-Marche útvonalon át egészen Romagnáig.
A sisakot a Kr. e. 6. század második felére keltezik.
