Hegyes sapkás, nagyméretű terrakotta fej. Campaniai műhelyben (valószínűleg a sidicinusok területén fekvő Teanumban, a mai Teanóban) készülhetett a Kr. e. 4. század első felében, és egy campaniai szentélyben (talán szintén Teanumban) kerülhetett fogadalmi ajándékként felajánlásra.
A helyi műhelyekre jellemző a hegyes sapka alól előbukkanó frizura kidolgozása: elöl a még nedves agyagba karcolt rövid és egyenes vonalak, oldalt és hátul pedig hosszabb hajfürtök. A hegyes, előrehajló végű ún. phrygiai sapka a görög ikonográfia hagyományai szerint a Dioskurosok ábrázolásánál szokásos. Így merült fel a lehetőség, hogy a budapesti darab Zeus-Iuppiter fiainak egyikét ábrázolja. A görög művészettől alig érintett, italikus stílusban megfogalmazott szobor esetében azonban ez az azonosítás csupán egy lehetőség marad, mert bár a Dioskurosok kultusza a nem-görög Itáliában is elterjedt, nem biztos, hogy a szobor a testvérpár egyikét ábrázolja, ábrázolhatta akár a felajánlót is.
Korábban stílusának és kivitelezési technikájának furcsaságai alapján modern hamisítványnak gondolták. Később részben új leletek, részben a klasszikus művészettől eltérő fogalmazás iránt fogékonyabb korízlés hatására világossá vált, hogy ókori műhelyben készült.
