Babérkoszorús férfit ábrázol. A haja rövid, sarlószerű és párhuzamosan fésült tincsekben van a homlokába fésülve. A tincsek tengelye a jobb szem fölött van: itt fordul a kisebbik részük a jobb, a nagyobbik pedig a bal halánték irányába (fecskefarok-motívum, ’Gabel’; ezt a motívumot találjuk például Tiberius-császár (Kr. u. 14–37) egyik portrétípusán: Koppenhága 624). ). Az arc szkhémája lefelé fordított háromszögre emlékeztet. A homlokfürtök rendje és az arc szerkezete a Iulius-Claudius dinasztia uralkodóinak portréit idézi. A beesett arc, a ráncos homlok és az összevont szemöldök idős férfit mutat; az öregkorra jellemző arcvonások például Claudius császár (Kr. u. 41–54) néhány portrétípusát jellemezték. A babérkoszorún alul a levelek közt néhány termés is jól látható. A babérkoszorú a győztes császár (triumphator) szokásos kitüntető jelzője. 

A fejen posztantik átdolgozás nyomai figyelhetők meg. A tarkón a haj egy része kiemelkedik a szobor mostani felületéből, azaz utal a korábbi állapotára. A forgót a szokásosnál jóval inkább balra alakították ki. A fejtetőn tehát a frizura csak távolról emlékeztet a klasszikus szkhémára. A tarkó felett látszik a koszorú sommásan faragott csomója, ennek bal oldalán egy makk töredéke látható. A fölötte lévő levelek mélyen faragott, plasztikus kidolgozása is inkább tölgylevelekre emlékeztet. A koszorú tehát eredetileg tölgyből készített corona civica volt. A koszorú jobb belső oldalán egy eldolgozatlan sávban szintén megfigyelhető a haj eredeti felülete.

A portré tehát egy ókori fej radikálisan átdolgozott változata, amely az első császárok portréit követi.

A Nemzeti Múzeum adta át 1943-ban.

A Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján a szobor pentélikoni márványból készült. Az analízis részletes eredményeit lásd itt.