Enyhén balra forduló, törékeny arányú kopasz fej. Értelmezésére és datálására három teljesen különböző feltevés született.

Hekler Antal a kora-hellénisztikus korra keltezte, és pap portréjának tartotta. Ez magyarázná a bal halánték fölötti bevágást, amelyet sebhelynek értelmezett, és a sima fejtetőt, ami azt jelezné: kopaszra van borotválva. Klaus Fittschen elfogadta ezt az értelmezést, és 32 tételes listát állított össze hasonló darabokból. A tar fej és a szándékosan ejtett seb tehát egy vallási közösség (az Isis-, esetleg a Mithras-kultusz) papjainak megkülönböztető jegye volna.

Jiří Frel úgy vélte (szerintünk helyesen), hogy a fej fiatal nőt ábrázol; erre utalnak a fej arányai és a nyakán lévő két vonal, ún. Vénus-ránc, az asszonyok ábrázolásának jellemző képi jele az antik művészetben. Akrolith szoborról  lenne szó, ami a klasszikus pheidiasi művészetet a kora-császárkor stílusában dolgozta fel a Kr. e. 1. század elején. A haj hiánya nem borotvált fejre utal, hanem azt jelzi, hogy a frizurát más anyagból (például stukkóból) illesztették rá.

Helmut Kyrieleis a darabot V. Ptolemaios Epiphanés (Kr. e. 204–180) egyiptomi uralkodó portréjának határozta meg, és a Kr. e. 2. századra keltezte. A fej arányai és főleg a hatalmas szem ennek az uralkodónak az éremképeihez kapcsolnák a portrét, a megmunkálás stílusa pedig Egyiptomra utal. A haj és a fejdísz szerinte is más anyagból kerülhetett a szoborra. (Ennek azonban ellentmond a fejtetőn is megőrződött eredeti, porcelánosra csiszolt felület.)

A Nemzeti Múzeum adta át 1943-ban.

A Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján a szobor thasosi márványból készült. Az analízis részletes eredményeit lásd itt.