A hosszúkás arcú, szakállas, elmélyült tekintetű, javakorabeli férfi kissé félrefordítja a fejét. Haja hosszú tincsekben szabadon hullik a homlokába, a szakálla alig gondozott, az öltözéke pedig egyetlen köpeny, ami a bal vállat szabadon hagyja. Ezekkel a képjelekkel a filozófusokat, tágabban pedig a szellemi világra figyelő életfelfogás elkötelezettjeit szokták ábrázolni a görög–római művészetben filozófus-portrék. Nem tudni, kit ábrázol a szobor; lehet, hogy korának valamelyik számontartott filozófusát, ám az is elképzelhető, hogy olyasvalakit, aki nem volt hivatásos gondolkodó, de magát a szellem embereként akarta láttatni. Az ismeretlen férfi emlékét egy további büszt is megőrizte, amely a thesszaloniki Régészeti Múzeumban látható.
A portré nem szabályos büszt, valószínűleg kerek pajzs alakú dombormű (imago clipeata) töredéke. Állítólag Kis-Ázsiából származik, anyaga göktepei márvány, a császárkori szobrászat egyik legkeresettebb márványfajtája. A thesszaloniki büsztöt ugyanilyen márványból faragták. Talán mindkettőt aphrodisiasi szobrászműhelyben készítették; környékbeli építményt díszíthettek.
A szobor stílusa sok évszázados történetet idéz fel. A Kr. e. 4. századi athéni síremlékek portréinak hagyományát folytatja, egyes vonásai azonban – például a véséssel jelölt írisz – azt jelzik, hogy a Kr. u. 2. század közepén készült. Később kicsit átfaragták, ami jól látható például a jobb fül körül. A megnyújtott fejforma alapján mai alakját a Kr. u. 4. század végén nyerhette el.
Előzőleg Faragó Ödön gyűjteményében volt. Ennek elárverezése során a Múzeum barátai vásárolták meg a Múzeum számára Géber Antal közreműködésével.
A Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján a büszt göktepei márványból készült. Az analízis részletes eredményeit lásd itt.