Hyperión

A velanidezai férfitorzó

Tárgytípus
Kultúra
Méret
magasság: 159 cm
Datálás
Kr. e. 350–325 körül
Ábrázolás
Készítési hely
Leltári szám
5030
Azonosító
Hyp-409
Állapot
Letörött, hiányzik: a fej és a nyak egy része, a jobb kar csaknem tövéig, a lábfejek a köpeny szegélyével együtt. Apróbb csonkulások a bal kéz ujjain és a köpeny redőin számos helyen.
Bibliográfia
Szilágyi J. Gy., Antik Gyűjtemény, 62, fig. 42; Szilágyi J. Gy., Ancient Art, 72, fig. 42

Javakorabeli, köpenybe burkolózott férfi szobra. A nyugodt tartásban álló alak fejét a nyakizmok tanusága szerint kissé jobbra fordította. Bal kezével a vállán átvetett köpenyvéget fogja (ruhája a test bal oldalán egyben a tonnányi márványtömeg biztos megtámasztását is segítette), jobbját leengedve tarthatta. Az elölnézetet a többinél jóval plasztikusabban dolgozták ki, a szobor tehát bizonnyal fülkében állhatott.
Ilyesfajta, a görög templomok, középületek formáját idéző fülkék a késő-klasszikus korban gazdag családok mauzóleumát szokták díszíteni, érthető hát, hogy a szobrot általában síremlékre állított, az elhunytat megörökítő portrénak tartják. Ezt erősíti meg a lelőhelyére vonatkozó adat is: állítólag egy Athén melletti falu, Velanideza ókori temetőjében találták meg.
Az sem elképzelhetetlen azonban, hogy istent ábrázol, hiszen a puszta köpenybe burkolózó férfialak szkhémája éppúgy alkalmas volt a kor vallássosságában fontossá vált gyógyító istenek (főleg Asklépios), mint a polis közösségét alkotó férfiak megjelenítésére. Néhány részlet, elsősorban is az atlétikus, de a kortól lassan megereszkedő izomzat (lásd például az élethűen kifaragott jobb mellizmot), a ruha megmintázásának finom eleganciája (ahogy például baloldalt az összemarkolt köpenyvég a kéz alatt újra kiszélesedik) mégis azt valószínűsíti, hogy a szobor ismeretlen, a kor emberideálja szerint ábrázolt férfi portréja. A fegyelmezett tartás, az edzett, az idő múlásának magát csak lassan megadó test és a szépen elrendezett öltözék révén a világgal harmóniában lévő, a kosmos végtelenjében helyét tudó és tudomásul vevő ember ideája ölt alakot – a klasszikus kor görög embereszménye Hellas klasszikus korának legvégső időszakából.
Az Antik Gyűjtemény talán legértékesebb márványszobra a görög művészet klasszikus korszakából.

Lexikon