III. Alexandros (Nagy Sándor) portréja. Fejét szenvedélyes mozdulattal balra veti; írott források is tanúsítják, hogy ez a fejtartás jellemző volt az uralkodóra. A kidudorodó szemöldök és homlokcsont a kor ikonográfiai nyelvén a szellemi erőfeszítés képi jele. Az arcot elnagyoltan megmintázott hajfürtök övezik, középen a III. Alexandrosra annyira jellemző, oroszlánsörényt idéző, felfelé fésült tincsekkel. Álla sima, szemben az addig általános görög ábrázolási típussal, ami mindig szakállal jelenítette meg a férfiakat. A fejtetőt szalag fonja körbe, ez uralkodók, hérósok gyakori képi jele.
A portré típusa Lysipposnak, III. Alexandros udvari szobrászának egyik alkotását követi, és évszázadokon át használták. A darab egyelőre csupán általánosan keltezhető a hellénisztikus korra. A makedón uralkodót az Antik Gyűjteményben további művek is ábrázolják (vö. a másik portrét ).
A Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján a portré pentélikoni márványból készült. Az analízis részletes eredményeit lásd itt.
