A császárkori torzó a klasszikus görög szobrászatnak azt a korszakát idézi, amelynek leghíresebb mestere a fiatal Pheidias volt (Kr. e. 460–440 körül). Az ő művének tulajdonítják azt a szobrot, amelyik elpusztult ugyan, de néhány másolat alapján rekonstruálható (az ún. kasseli Apollón). A budapesti torzó is ebbe a tágan értelmezhető körbe tartozik, és jól példázza a kontraposzt korai klasszikus változatát. A testsúly a bal lábra nehezedik, ezért a jobb csípő lefelé billen (kontraposzt), a felsőtest viszont szinte mozdulatlan. A karcsú test az ábrázolt isten vagy hérós fiatalságát emeli ki.
A Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján a torzó pentélikoni márványból készült. Az analízis részletes eredményeit lásd itt.
