Mercurius istent ábrázoló kisméretű bronzszobor. Mercurius szárnyas sapkát (petasos) és szárnyas sarut visel, a bal vállán köpeny van átvetve. Jobb kezében erszényt tartott, a másikban hírnökpálcát (kérykeion); az előbbinek csupán a teteje maradt meg, a pálca meglétére pedig a bal kéz tartása utal. A darab a Kr. u. 1. században, a római császárkor virágkorában készülhetett, és az istennek felajánlott fogadalmi ajándék lehetett.
A test ellentétes mozdulatokból felépített ritmusa, a megfeszített és lazán tartott izmok játékából kirajzolódó szerkezet és a hajfürtök szkhémája közvetlenül kapcsolódik Polykleitos, a Kr. e. 5. századi klasszikus görög művészet nagy mesterének munkásságához, és elválaszthatatlan azonos szkhémájú fő művétől, a lándzsavivő ifjú szobrától (Doryphoros). A Mercurius ábrázoló bronzszobor tehát a római művészet görögös, klasszicizáló irányzatába tartozik. A Gyűjtemény két, szintén Mercuriust ábrázoló, de egyszerűbb kivitelű, provinciális szobrocskája (Hu-SzM-Ant_79.10.A, Hu-SzM-Ant_93.29.A) mellett szemléletes példája a római művészet ma sem tanulságok nélkül való fő vonásának, a sokszólamúságnak.
Mercurius isten alakja a római császárság megalapításától kezdve kiegészült egy hivatalos szólammal is. Horatius, az Augustus-kor méltán ünnepelt költője az uralkodóban Mercurius megtestesülését ünnepelte, aki elhozta a békét a római embereknek – ez lett az isten kezében tartott hírnökpálca fő jelentése a birodalmi művészetben. A budapesti Mercurius jobb kezében tartott erszény azonban arra utal, hogy ezeknek az ábrázolásoknak volt az egyéni életre vonatkoztatott értelmezésük is, ami lényegesen különbözött az aulikustól.