Enyhén ívelt, szinte függőleges falú, magas harangkratér hirtelen kihajló szájperemmel. Kétoldalt vízszintes elhelyezésű, végüknél felfelé hajló fülek. A szájperem alatt babérág fut körbe, amelyhez az egyik oldalon nyelvmintasor csatlakozik. A fülek alatt akrotérion típusú palmetta, fölötte lant-indába foglalt palmetta. A képmező alján körbefutó meander-sor.
Egyik oldalán ruhátlan harcos áll a lova előtt, egyik kezében pajzs és lándzsa, a másikkal a kantárt fogja, hajában koszorú. Előtte hosszú ruhás nőalak ékszerekkel, díszes hajszalaggal, mindkét kezével szalagot tart, amelyet az ifjú felé nyújt. Az ifjú másik oldalán köpenyes nőalak szintén gazdagon ékszerezve, jobb kezével talán gyümölcsös tálat nyújt az ifjú felé. Az alakok fölött balról szalag, ablak és egy növényszerű hosszúkás tárgy látható. Sárga járulékos színnel az ékszerek, a koszorú, a gyümölcsök a tálon, a kantár, a pontok a pajzs szélén és a ló fogai. A váza másik oldalán az ekkortól egyre inkább konvencionálissá váló három köpenyes ifjú.
Az ifjú harcos héróizálására utal a meztelensége, valamint a fején lévő koszorú. A harcos búcsúztatása-jelenet gyakori sírbatételre készült vázákon. A festés stílusa alapján a Lecce-681 festő műve lehet, és a Kr. e. 380–370-es évekre keltezhető.
