Tehént formázó plasztikus terrakotta edény. Az állat maga alá húzott lábakkal jelenik meg, hátának közepén tölcséres beöntő található, a hát hosszában elhelyezkedő két szalagfüllel. A test hordó alakú, mely elöl külön mintázott fejben, hátul dudorban végződik. A dudor körül csavarodik az állat farka, ettől balra csőszerű kiöntő látható. A be- és kiöntő, valamint a fej és a lábak hangsúlyos részei vörösesbarna festéssel kiemelve. A mellen két függőlegesen elhelyezkedő palmetta tűnik fel. A test bal oldalán egy gyík sziluettje vehető ki, a jobb oldalon szintén hasonló ábrázolás nyomai. 
A szicíliai plasztikus edények produkciója a Kr. e. 6. század végén vette kezdetét. Az legkorábbi vázákat keleti görög műhelyek példányai inspirálhatták. A Gyűjtemény tehén alakú edénye minden bizonnyal selinusi (Szicília) műhely terméke, a Kr. e. 5. század harmadik negyedére keltezve. Az ún. "Selinus-csoport" tagja, ami röviddel Kr. e. 450 körül kezdte gyártani termékeit. A csoport az egyik legeredetibb a szicíliai vázacsoportok között. Jellemzően gömb- vagy hordó formájú edényeket készítettek, amiket aztán szirénné, valamilyen négylábú állattá vagy delfinné alakítottak. Gyakran előfordul a sziluettfestés alkalmazása is a vázákon, leginkább állatokat, növényi motívumokat és esetenként keveréklényeket festettek szabad kézzel az üres felületekre. Ennek ellenére mindeddig ez az egyetlen ismert ilyen típusú szicíliai váza, amin gyík ábrázolása jelenik meg. A Selinus-csoport produkciója Kr. e. 425 körül ért véget, nem sokkal mielőtt Kr .e. 409-ben a karthágóiak lerombolták a várost.