Etruszk vörösalakos oinochoé
A váza testét vörösalakos technikával készített figurális jelenet díszíti: középen chitónt és köpenyt viselő nő ül támlás széken (klismos). Bal karját a jobbról közeledő repülő Erós felé nyújtja. A meztelen isten baljában köpenyt, jobbjában madarat tart. Az ülő nő mögött látható másik nőalak peplost visel, és nagyméretű, vízszintes sávokkal díszített illatszeres edényt (alabastron) tart a kezében.
A váza formája és díszítése különböző korokból veszi mintáját: a vázaforma az archaikus bronzkancsók formáját követi, ezzel szemben a figurális jelenet és a növényi díszítés az 5. századi athéni vázafestészetből ered. Athéni vázákon gyakori jelenet ugyanis a házasság és a nászéjszaka előtti készülődés. A jelenet felépítése is az Athénban szokásos sémát követi: a menyasszony középen, mögötte az őt díszítő segítővel. Az Erós kezében látható madár pedig mint gyakori szerelmi ajándék illeszkedik a jelenet kontextusába.
A vörösalakos technika mellett más díszítési eljárások is megtalálhatók a vázán: a nyakán négyszínű sakkminta, alatta járulékos vörössel festett babérág, a vállon benyomott palmetták kettős voluta-indában. Vulcii műhelyben készülhetett.
A 19. század első felében került az egyik legfontosabb angol magángyűjteménybe, Northampton második márkija által 1820 és 1830 között Itáliában vásárolt tárgyakat tartalmazó Castle Ashby gyűjteménybe. A gyűjtemény vázáinak 20. századi publikációjában azonban nem szerepelt: modern munkának tartották, minthogy sem az attikai, sem a dél-itáliai görög vázafestészetbe nem lehetett besorolni. Az etruszk készítés felismerésével azonban a váza megkapta az őt megillető helyet, mint az etruszk vörösalakos vázafestészet kezdeti szakaszának egy fontos darabja.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.