Kultúra
Méret
magasság: 22,4 cm
Datálás
Kr. e. 5. század vége – 4. század eleje
Anyag
Készítési hely
Leltári szám
92.24.A
Azonosító
Hyp-4171
Állapot
Az egyik fül ragasztva, a szájperemen kis kiegészítés.
Bibliográfia
Szilágyi–Szabó, in BullMusHong 46–47 (1976), 81–82, 179, fig. 61; Szilágyi J. Gy., Antik Gyűjtemény, 92, fig. 66; Szilágyi J. Gy., Ancient Art, 104, fig. 67; Szilágyi J. Gy., CVA Hongrie 2, 121, pl. 48, fig. 1, 3, 5, 6

Ez az ivócsésze a messapus fazekasság jellegzetes formáját képviseli, ami a helyi iapygiai kerámiában gyökerezik. (A Salentói-félsziget a Kr. e. 7 századtól Apuliában elkülöníthető egyik fő etnikai csoportról kapta a Messapia elnevezést.)
A trozzella jellemzői a perem fölé nyúló, függőleges fülek és az ezeket díszítő korongok. Ez a darab azt a változatot képviseli, amelynek különlegessége a fülek ívelt belső része, a kissé konvex, alacsony, kónikus nyak, a viszonylag széles és alacsony test és talp. Az edény jól szemlélteti a part menti görög városok és a szomszédos itáliai népek közötti kölcsönös kulturális kapcsolatokat. Egyszínű, geometrikus és növényi motívumok díszítik, a nyakán és vállán látható babérág viszont a görög vázafestészetből kölcsönzött motívum. A kihajló szájperem tetején mindkét oldalon a fülek közt 3–3 koncentrikus félkörívekből képzett minta; a füleken kívül-belül 4–4 függőleges hullámvonal. A rotellákon kereszt, a vállon és testen fekvő babérág, a levelek vastag részén járulékos vörös festéssel folt.
Ez az itálikus eredetű vázaforma a görög fazekasműhelyekben is megjelent (lásd a gyűjtemény lucaniai vörösalakos nestorisát), a görög műhelyek tehát kapcsolatban álltak az itálikus lakossággal, tanultak tőlük, és alkalmazkodtak igényeikhez. Az edénytípus a Kr. e. 7. század végén jelent meg, a Kr. e. 6. század végére forrt ki állandó formája, és egészen a Kr. e. 3. század első negyedéig gyártották. Készítésének központjai valószínűleg Gnathia és Rudiae voltak.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.