Magas talpon álló, kihajló szájperemű harang-kratér vörösalakos díszítéssel, fehér és sárga járulékos festéssel. A szinte vízszintes, felhajló végű fülek alatt egy-egy álló palmetta látható, két oldalán spirális inda félpalmettával. A peremen babérág, a képmező alatt festetlen sáv futókutya-mintával. A talpkorong alsó és felső szélén, az edény és a talp találkozásánál, a szájperem szélén, a futókutya-minta alatt, illetve a főoldali képmező fölött festetlen vörös sáv.
A váza főoldalán kétalakos jelenet: sziklára lépő nőalak, leengedett bal kezében situla, a másikban tál (phialé), amelyet a középen lévő síroszlop fölött a vele szemben álló harcos felé nyújt. A harcos jobb kezével lándzsájára, bal alkarjával kerek pajzsára támaszkodik, bal kezében két kis szarvval és szalaggal díszített koszorút tart (ez a fajta koszorú a dél-itáliai vázákon jellemző). Felszerelése jellemző samnis viselet: fején forgós sisak arcvédővel, lábán lábvért, ruhája övvel összefogott rövid ing, mellén a dél-itáliai vázákon gyakran megjelenő svasztikával. Az alakok hátterében, fejük magasságában bal oldalt ablak lelógó lánccal, középen egy nyitott koszorú (ugyanolyan típusú, mint amilyen a harcos kezében van), jobbra szalag, lent a jelenet mindkét oldalán egy-egy földből kinövő ág.
A kratér hátsó oldalán a főoldalihoz hasonló jelenet: összecsukható széken ülő, köpenybe burkolózó, diadémát és sakkost viselő nőalak, aki jobb kezével szalagos dobot (tympanon), baljával tálat nyújt a középen lévő síroszlop fölé, amelynek közepén koszorú, tetején pedig három sütemény van. A nővel szemben, az oszlop jobb oldalán köpenyes ifjú, hajában koszorúval. Az alakok hátterében fölül ablak és négyszirmú virág.
A síroszlop, a koszorú, a sütemények és a dob miatt mindkét kép síremléknél bemutatott halotti áldozatként értelmezhető. (Hasonló jelenet – egy samnis fegyverzetű harcost fogadó vagy búcsúztató nőalak – látható a Gyűjtemény egy másik campaniai vörösalakos vázáján.)
A főoldalon lévő nő fedetlen karja, keze, nyaka és feje, az ékszerek, a ruházat egyes elemei, a sztélé és a szikla, valamint a fegyverek és a tárgyak, illetve ezek egyes részletei kiegészítő festéssel (fehérrel és sárgával) vannak ábrázolva.
A váza a Kr. e. 4. században Cumaeben működött CA-festő munkája. Az attribúciót kétségtelenné teszi a hátoldalon lévő nőalak jellegzetesen leszorított, szinte torz bal lábfeje. A fölül ponttal kezdődő ruharedők, a ruhák apró vesszőkkel való díszítése, és a nőhöz képest feltűnően magas szék szintén a CA-festőre jellemző megoldások. A vázának vannak közeli párhuzamai a festő oeuvre-jében, pl. egy stockholmi vörösalakos amphora hátoldalán a budapesti váza hátsó képével azonos kompozíciót látunk: ülő nő dobbal és tállal, vele szemben köpenybe burkolózó ifjú, köztük síroszlop koszorúval és három süteménnyel (az ábrázolást lásd Szilágyi János György, Vases provenant de l'atelier du peintre C. A. című cikkének 12. képén). A CA-festő műhelyének három másik darabja (50.250, 2016.2.A és T.660) is megtalálható a Gyűjteményben. A festő kiterjedt életművének fényében a budapesti kratért munkásságának középső szakaszára, Kr.e. 330 körülre datálják.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.