Harang alakú talpon öblös testű, ki- és lehajló szájperemű hydria. A nyakon sugársor, a vörösalakos képmező alatt futókutya-minta. A hátsó, függőleges fül alatt álló palmetta, két oldalán spirális inda két-két félpalmettával és belőlük a fülek alá növő kis spirális fával.
A képmezőben látható jelenet győztes harcos fogadását ábrázolja. A lovon ülő harcos korongos mellvértben, lábvértben, kéttollas sisakban, kerek pajzzsal jobbról érkezik. Lovát egy gyalogos, koszorús ifjú vezeti. Előttük nőalak; egyik kezében koszorút, másikban skyphost tart. Valamennyi alak helyi, samnis viseletben van: a harcos a samnisok tolldíszes sisakját, három korongból álló mellvértjét és jellegzetes bronz övét viseli. A szolgáló rövid tunikában és bronzövvel látható. A nőalak pedig szintén övvel megkötött hosszú ruhát és köpenyt visel, a fején hajháló (kekryphalos) fölött csúcsos fejfedő, amelyből a hátán hosszú fátyol lóg le.
Az alakok fölött a falon a legyőzött ellenség fegyverei láthatók: két lándzsa, rajtuk lábvért, és az ellenfél vértől áztatott ruhája. A háttérben még virágok, koszorúk, szalag. A női testszín, a fenti ruha, a tollak, a sisakforgó fehér, a fémek és egyéb részletek sárga járulékos színnel festve.
A győztes harcos fogadása gyakori témája a campaniai és paestumi sírok egykorú falfestményeinek, amelyek a budapesti hydriához hasonlóan az életének csúcspontján mutatják be a halottat. (A téma - a samnis fegyverzetű harcost fogadó - búcsúztató nőalak - egy másik változata megtalálható a Gyűjtemény egy másik campaniai vörösalakos vázáján.) A vázát a Cumae-ben működő ún. LNO-festő festette a Kr.e. 4. század harmadik negyedében.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.