Hyperión

3053 / 3667

Nyeles serpenyő

Méret
átmérő: 23,4 cm
Datálás
Kr. u. 1. század közepe – második fele
Készítési hely
Lelőhely
Korábbi gyűjtemény
Leltári szám
10.1951.105
Azonosító
Hyp-4265
Állapot
Kopott, több helyen sérült. A serpenyő külső részén Jenko Károly, pápai ötvös neve látható bevésve, aki az edényeket különböző savakba mártva (köztük aqua regia) a berakásokat részben tönkretette.

Az ún. „egyedi kincs” részét képező nyeles serpenyő (trulleum) – a bronzkancsóval együtt – 1831-ben került elő gróf Festetics Vince birtokán, aki a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta a tárgyakat.  A serpenyő peremét tojássor díszíti, a perem alatt az edény belsejében babérkoszorú, ez alatt széles, virágos indadísz fut körbe. Közepén belül tölgyfakoszorúban jellegzetes nílusi jelenet: a részletező természeti környezetben egy víziló szájában krokodilt roppant össze. A körülöttük lévő vízimadarak egy része lótuszvirágokon és vízinövényeken ül, másik részük a harc elől elrepül. A serpenyő nyelét sűrű levélfonatok díszítik. A kora császárkori alexandriai hellénisztikus ötvösség ismertetőjegyeit viseli magán. Noha a két edény valószínűleg nem egy időben és nem ugyanazon mester által készült, biztosan egy (valószínűleg alexandriai) műhelykörből került ki és egy kézmosókészletet alkotva valamelyik északnyugat-pannoniai (Scarbantia? Savaria?) Ízisz-szentély kultikus felszereléséhez tartozhatott. Az edények feltehetően itáliai származású kereskedőkkel jutottak el Pannoniába a Borostyánkőút mentén.

A két  úgynevezett korinthosi bronzból (Corinthium aes) készült edény értéke az ókorban az arany edényekével vetekedett (Plinius, Nat.Hist. 34, 1). A technika a matt feketére patinázott bronz vagy réz alapfém és a fényes ezüst- és aranyberakás kontrasztjára épül.