Az ún. „egyedi kincs” részét képező nyeles serpenyő (trulleum) – a bronzkancsóval együtt – 1831-ben került elő gróf Festetics Vince birtokán, aki a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta a tárgyakat.  A serpenyő peremét tojássor díszíti, a perem alatt az edény belsejében babérkoszorú, ez alatt széles, virágos indadísz fut körbe. Közepén belül tölgyfakoszorúban jellegzetes nílusi jelenet: a részletező természeti környezetben egy víziló szájában krokodilt roppant össze. A körülöttük lévő vízimadarak egy része lótuszvirágokon és vízinövényeken ül, másik részük a harc elől elrepül. A serpenyő nyelét sűrű levélfonatok díszítik. A kora császárkori alexandriai hellénisztikus ötvösség ismertetőjegyeit viseli magán. Noha a két edény valószínűleg nem egy időben és nem ugyanazon mester által készült, biztosan egy (valószínűleg alexandriai) műhelykörből került ki és egy kézmosókészletet alkotva valamelyik északnyugat-pannoniai (Scarbantia? Savaria?) Ízisz-szentély kultikus felszereléséhez tartozhatott. Az edények feltehetően itáliai származású kereskedőkkel jutottak el Pannoniába a Borostyánkőút mentén.

A két  úgynevezett korinthosi bronzból (Corinthium aes) készült edény értéke az ókorban az arany edényekével vetekedett (Plinius, Nat.Hist. 34, 1). A technika a matt feketére patinázott bronz vagy réz alapfém és a fényes ezüst- és aranyberakás kontrasztjára épül.