1 / 1

Az egyedi kancsó

Tárgytípus
Méret
magasság: 24,3 cm
Datálás
Kr. u. 1. század
Készítési hely
Lelőhely
Korábbi gyűjtemény
Leltári szám
10.1951.104
Azonosító
Hyp-4266
Állapot
A füle hiányzik. A berakások egy része súlyosan megsérült, amikor Jenko Károly, pápai ötvös az előkerülését követően különböző savakba mártotta.

Az ún. „egyedi kincs” részét képező bronzkancsó (urceus) – a nyeles serpenyővel együtt – 1831-ben került elő gróf Festetics Vince birtokán, aki a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta a tárgyakat. Az edény kiöntőnyílásának peremét tojássor, a nyakát berakásos technikával, arany szőlőfürtökkel, ezüstindákkal és levelekkel gazdag szőlőinda-motívum díszíti. A kancsó vállán tizenhat egyiptomi fejdísz látható, ezek alatt kettős spiráldísz fut körbe. Főjelenetként a testen nyolc egyiptomi isten vonul fel: Ízisz, Hórusz, Thot és egy szárnyas istennő alakja ismétlődik egymás után. Az istenábrázolásokat a szárnyas istennő alakja osztja két csoportra. Az első csoportban két szárnyas istennő és két íbiszfejű alak fogja közre Íziszt, akit Thottól lótuszbimbón ülő békák – az újjászületés és öröklét jelképei – választanak el. A második csoportban két Hórusz-alak fordul a közöttük álló Ízisz felé. A képsáv alatt babérkoszorú fut körbe, ezalatt váltakozva lótusz- és palmettamotívumokat találunk. A kancsó talpának peremét palmettacsokros sorminta díszíti.

A kancsó az egyiptomi és görög művészet szintézisét mutatja, amely arra utal, hogy Egyiptom görög fővárosában és az ókori fémművesség egyik központjában, Alexandriában készülhetett. Egy készletet alkot a vele együtt előkerült nyeles serpenyővel. A két edény az egyetlen fennmaradt ún. korinthoszi bronz edény (Corinthium aes), amelyek értéke Plinius alapján az aranyedényekével vetekedett. A technika a matt feketére patinázott bronz vagy réz alapfém és a fényes ezüst- és aranyberakás kontrasztjára épül. A kancsó Egyiptomból Pannoniába a Borostyánkő út mentén, feltehetően itáliai származású kereskedők által kerülhetett valamikor a Kr. u. 1. század közepén vagy második felében, és a helyi (savariai vagy scarbantiai) Ízisz-szentély szakrális felszereléséhez tartozott.