A terrakotta protoménak – amely éppúgy lehet férfi- mint női fej ábrázolása is – csak az elülső oldalát mintázták meg formából. A fej tetején kifúrt lyuk arra utal, hogy a fejet zsinórra fűzve, talán a falra felakasztva helyezték el rendeltetési helyére. A hosszú, vállig érő parókaviselet háromszögként keretezi az arcot, amely szintén csúcsára állított háromszöget formáz. A parókát fedő sötét színű festés nagyon jó állapotban maradt meg.
A terrakotta fej Lakóniából származik, állítólagos lelőhelye az egyik legfontosabb és legősibb lakón szentély, a spártai Amyklaion.
A kis terrakotta fej az archaikus kor korai, ún. orientalizáló korszakában készült. A keleti motívumokat átvevő és a görög igények szerinti műfajokba átültető művészi nyelvet daedalikusnak is szokták nevezni, a görög mitológia híres ezermester művész-alakjáról, Daidalosról. Ennek a stílusnak egyik legszembetűnőbb jellemzője a keleti típusú, hosszú, vízszintes barázdákkal tagolt, tömött, hullámos paróka megjelenése a szobrokon és a kisplasztikában.
