A budaújlaki téglagyár területén 1863-ban előkerült gazdag, késő római, feltehetően magában álló sírban lévő övgarnitúra összesen hat elemből áll: övcsat, szíjbújtató, ezüstgomb és három övveret, amelyek felületét nielló- és aranytausírozású technikával készült geometrikus ornamentika díszíti.
Az ezüstcsat lemeze vékony, téglalap alakú. Három éle eldolgozott, a negyedik ferdén futó, bevagdalt díszítéssel zárul. A három külső oldalon kettős bemélyített sávban fogazott dísz látható, a mező négy sarkát háromszög alakú, aranyozott berakás díszíti. A középső része pikkelyszerű domborítású, belsejében enyhén benyomott körben aranyozással. Az aranyozott díszek poncolással beütöttek. A hozzátartozó ezüstcsat D-metszetű, hosszított ovális alakú, mozgó tüskével ellátott. A szíjszorító három kivágással kapcsolódik a csat tengelyére. Ez az övcsat valószínűleg a minden más fémveretet nélkülöző, keskenyebb övhöz tartozhatott, amely az elhunyt nadrágját tartotta. Méretei: ezüstcsat lemeze: 4,1 x 4,5 x 0,1 cm; ezüstcsat: 4,9 x 2,1 x 0,3 cm; tüske: hosszúság: 2 cm.
Niellóberakásos veretek díszítik az elhunyt széles övét, amelyet jól látható helyen, felsőruházata fölött hordhatott: három ezüstlemez, egy ezüstgomb és egy kivágott osztótag. Az ezüstlemezek díszítése megegyezik egymással. Az első lemez négyszögletes, szélein fogazott és 'futókutya'-motívummal keretezett. Előlapját négyszöggel egy középmezőre és négy háromszögre osztott felület alkotja. A sarkokon lévő háromszög alakú mezőkben kettős körbe foglalt, négy kis ívelt háromszög kapott helyet. A köralakú díszítés háttere aranyozott. Az osztó négyszög, amelyet kettős sáv között futó fogazott díszítés tölt ki, az indításnál kis szabadon hagyott félkörökből áll, amelyekben levélminta látható. A középmezőben farkasfogakkal körbevett, nyolcszirmú rozetta helyezkedik el, ezek közül négy szirom aranyozott. Hátlapján a négy sarokban 1-1 cm átmérőjű bemélyítés nyoma figyelhető meg, a kis bronzgombok helye. Méretei: 6,9 x 6,8 x 0,1 cm.
A második ezüstlemez díszítése teljesen megegyezik az elsővel, csak itt a niellóberakás a szirmokban és a sarkokon elhelyezett körökben több helyen megsérült és az egész lemez kopottabb a másiknál. Méretei: 6,8 x 6,8 x 0,1 cm.
A harmadik ezüstlemez díszítése szintén ugyanolyan, mint a másik kettőé, de az oldalán keskeny téglalap alakú kivágással készült, amelynek alsó részén használat okozta kopásnyom figyelhető meg. Méretei: 7,9 x 6,9 x 0,1 cm; a kivágás: hosszúság: 4,7; szélesség: 1,0 cm.
Szintén a széles övhöz tartozott egy téglalap alakú, lapos, kivágott osztótag is. Az álló keretet középen függőleges, madula alakú, két végén elkeskenyedő, elöl kidomborodó, hátul bemélyített dísz osztja két részre. Ezt az osztótagot arany- és niellóberakás díszíti, amely fent és lent keretbe foglalt, áttört palmetta motívumokból indul ki. A lapos keret farkasfogakkal körbevett, amely a két hosszanti oldalon megszakad és pontkörös mintákkal osztott vonalban levéldísszel zárul. Méretei: 8,5 x 6,7 x 0,2 cm.
A csónakalakú fejjel ellátott ezüstgomb két vége elkeskenyedik, belül üreges. Hátoldalának közepén 0,7 cm magas és 0,5 cm átmérőjű csap áll ki, amely a két vége felé elkeskenyedő ovális lapban végződik. Felületét vízsszintes sávokban elhelyezett, kidomborodó hatszögletű ornamentika díszíti. Méretei: hosszúság: 6,4 cm; szélesség: 1,0 cm.
A Budaújlakon talált övgarnitúra jól beleillik abba a késő 3. századi, jellegzetes stílusú, funkcionálisan szorosan összefüggő tárgycsoportba, amely a katonai elit viseletéhez és fegyverzetéhez tartozott (névadója az ún. Budapest-Pasarét/Wroclaw-Zakrów típusú övgarnitúráknak). Gyártásuk legfeljebb néhány évtizedre tehető (260-as–280-as évek), de szokatlanul gazdag és látványos díszítésük miatt sokáig használatban maradtak.