A sisak a budapesti Erzsébet-híd pilléralapozásakor került elő az Eskü (ma Március 15.) téren, egy késő római ellenerőd közvetlen közeléből.
A vassisak felületét aranyozott ezüstlemezekkel burkolták. A lemezen apró, domborítással kialakított motívumok –gyöngysor keretbe foglalt gömbösvégű félkörök, apró x-ek és háromszög alakba rendezett apró gömbök – és féldrágaköveket utánzó szögletes és ovális üvegpaszta-díszek láthatók. A sisak felső részét a ma már hiányzó taréj osztotta ketté. Ugyancsak hiányzik az egyik arcvédőlemez, és letörött az eredetileg hegyes orrvédő. A jobb oldali arcvédőlemez csuklókkal kapcsolódik a sisak pereméhez. A perem feletti rész két vízszintes sávra oszlik. A felsőben üvegpasztadíszek, oroszlánok, kratér-ábrázolás és istenképek, az alsóban hosszabb felirat néhány betűje (OR és M) látható. Az istenábrázolások között van Victoria és Iuppiter Conservator: előbbi felemelt jobb kezében koszorút, baljában pálmaágat tart, a trónon ülő Iuppiter pedig félmeztelen, csak az alsótestét takarja köpenye; előrenyújtott kezében globust, a másikban sceptrumot tart, a trón mellett sas látható. 
Az ábrázolt alakokat tekintve egyértelmű, hogy római provinciális készítményről van szó, de a szabad germánokra jellemző díszítések – pl. rekeszes álékkövek használata, poncolt díszítési technika – arra utalnak, hogy az nem rómaiak, hanem barbárok számára készült.