A váza egy népszerű helyi forma, a trozzella (lásd a gyűjtemény messapus trozzelláját) hellénizált változata, a nestoris. Harang alakú talpon ovális, öblös testtel; ívelt nyakkal, perem fölé emelkedő szalagfülekkel rendelkezik. A peremen a fülek zónájában megszakadó nyelvminta, a vállon sugárminta. A nyakon az egyik oldalon négyzetekkel tagolt meander, alatta két sorban hullámminta, a másik oldalon babérág, alatta hullám- és sugárminta. A fülek alatt kettős palmetta-kompozíció, két oldalán spirális indákkal. A vörösalakos képmezőt alul négyzetekkel tagolt meander-sor keretezi.
A főoldalon középen az ifjú, ruhátlan Dionysos ül, kezében tobozzal díszített hosszú bot (thyrsos). Az előtte álló, ruhás nőalak a bal kezében lévő kétfülű ivóedényt (kantharos) az isten felé nyújtja, jobbjában boroskancsót (oinochoét) tart. Dionysos mögött oszlopra támaszkodó satyros thyrsosszal, előtte egy kisebb oszlop. A hátsó oldalon hagyományosan köpenyes ifjak ábrázolása.
A főoldal jelenetét a temető világába helyezi a két síroszlop, amelyek áldozati szalaggal vannak átkötve. A vázát egy dionysosi misztériumokba beavatott személy temetésére készítethették. Egy valószínű értelmezés szerint a vázakép azt ábrázolja, ahogyan Dionysos befogadja kísérői sorába a halottat megjelenítő nőalakot, aki beavatottként – a túlvilági boldogság reményében – halála után végképp az isten szolgálatába szegődik. Az azonban nem egyértelmű, hogy a halott valóban a nőalak lenne, vagy talán az ülő ifjú, aki így halálában Dionysosszal azonosul. (Hasonló ábrázolás látható a Gyűjtemény egy másik darabján.)
A vázakép a lucaniai Brooklyn-Budapest-festő munkája a Kr. e. 380–370 körüli évekből.
A vázát Jérôme Bresson (Párizs) restaurálta 2018-ban. A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.