1943-ban a brigetiói katonai tábor területén, a Mithras-szentély padlóján, a Mithraeum hátsó lezáró falához közel, építési munkálatok közben előkerült, bronzlemezből domborított, kisméretű kultuszkép a Bikaölő Mithras (Mithras Tauroktonos) ábrázolásával. Az egyenesre vágott, négyszögletű lemezt domborított, szabálytalan gyöngyökből álló gyöngysordísz keretezi. A szegélydíszen kívül a lemez jobb oldalának két sarkán szeghelyek láthatók. A bal oldalon ilyen lyukakat nem lehet megfigyelni, de három helyen, alul, középen és felül áttörött, talán az eredeti helyéről történő eltávolításakor. A kerethez hasonló, kettős sorú szegélydísz választja el a felső, nagyobb képmezőt az alsó, kisebb képsávtól. A nagy képmezőt felülről tömött babérlevelekből álló, pikkelyszerű füzérdísz zárja le, hármas ívben keretelve a főjelenetet, mintegy jelezve a mithraikus barlang száját, ahol a bikaölés jelenete játszódik. A szembenéző, fején phrygiai sapkát, vállán lengő köpenyt, ujjas tunikát és redőzött szárú perzsa nadrágot viselő fiatal Mithras egy jobbra törő, lábaira roskadó, testes bika hátára térdel bal lábával, jobb lábával az állat elnyúló hátsó lábára tapos. Bal kezével a bika fejét orránál fogva húzza hátra, a jobb kezében tartott tőrt a bika nyakába döfi. Az állat szeme gondosan kidolgozott, szája aránytalanul nagy, magasra emelt farka három búzakalászban végződik. Mithras feje körül hét bekarcolt csillag látható, lengő köpenyének csücskén egy holló ül.
A tauroktonos-csoportot két fáklyatartó ifjú fogja közre, Cautes és Cautopates. A két alak Mithrasszal azonos ruházatot visel, de köpenyük bokáig ér. Cautopates bal kezében lefelé fordított, égő fáklyát tart, leeresztett jobb kezében pedum. Cautes jobb kezével felfelé tartja az égő fákylát és bal kezében a pedumot.
Cautopates alatt, a főjelenettől balra, lent a sziklából születő Mithras (Mithras Petrogenitus) alakja látszik. A deréktól ábrázolt, sziklarakásból kiemelkedő isten felsőteste meztelen, fején phrygiai sapka, karjait könyökben hajlítva fölfelé kitárja.
A bikaölő jelenet alatt nyolclábú skorpió mar ollóival az állat heréjébe. A bika hasa alatt hullámzó testű kígyó kúszik és egy kratér (egyik füle lemaradt) szájához emeli a fejét. A kratér másik oldalán dús sörényű oroszlán tartja a fejét az edényhez. A bika sebéből kiömlő vér felé ágaskodik egy keskeny fejű, hosszú, elálló fülű kutya.
A barlang száját keretező füzérdísz fölött balra Sol, jobbra Luna mellképe. Sol haja fürtös, nyakbavetett köpenyét csat fogja össze, válla fölött ostor látszik. Luna nyaknál összehúzott bő ruhát visel, válla fölött égő fáklya. A két mellkép között, a füzérdísz két oldalán kihagyott szögletekben sziklát jelképező domborulatok láthatók.
A nagy képmező négy sarkában gyöngykeretes medaillonokban talán a négy évszakot ábrázolták, de az attribútumok hiánya és a jellegtelen ruházat nehezíti az azonosításukat. A bal felső sarokban csigásan göndör hajú, mezítelen ifjú mellképe látszik, a hajcsigák között talán virágok vannak. A jobb felső sarokban lévő nő fejét kétoldalt vállra omló kendő takarja, amely alól homlokánál a haj kilátszik. A bal oldali alsó mellkép dúshajú nőt ábrázol, fátyollal a fején. A negyedik medaillonban férfi büsztje látható, minden jellegzetes ruházat és attribútum nélkül. Feje körül háromleveles, beütött díszeket lehet megfigyelni.
Kettős keret választja el az alsó jelenet a főjelenettől. Az alsó mező mellképei a hét istenségeit ábrázolják szembőlnézetben. Balról az első Saturnus: dús hajú, szakállas, idős férfi, fején vállára lógó kendővel, ruhája két vállon összefogott tunika. Jobb válla fölött szőlőmetsző kés látható. A második Sol mellképe, jobb válla fölött ostorral. A harmadik mellkép Lunáé, feje fölött holdsarlóval, jobb válla fölött fáklyával. A negyedik mellkép Marst ábrázolja páncélban, fején tarajos sisakkal, kezében lándzsával. Az ötödik mellkép erősen sérült: Mercurius, fején petasosszal, nyakba vetett, csattal összefogott köpennyel (chlamys). Jobb kezében kígyós botot tart. Ugyancsak sérült a szakállas Iuppiter mellképe is, akit attribútumával, villámköteggel ábrázoltak. Az utolsó istennő a hosszú hajú, meztelen Venus, akinek a jobb válla fölött nyeles, kerek tükör látható.
