A Magyar Nemzeti Múzeum 1908-ban megvásárolt három ezüsttáljának egyike. Előkerülésének körülményei bizonytalanok. Az eladó, Wasa Kovacsevics (a szerbiai Sabácról) bevallása szerint földmunka során kerültek elő a Vukodzaia folyó Szávába torkolásánál, Hampel József szerint régiségkereskedelem útján történt a vétel.
A rozettás ezüsttálat lemezből kalapálták, majd nyomópadon átesztergálták. Közepén 4 cm átmérőjű, 13 szirmú rozetta látható. A szirmok közepét durva mélyítés jelzi. A rozetta szélén a szirmok külső része által alkotott kis félköröket kis ívek kötik össze. Ezek mind karcoltak. Ez a külső szerkezet meglehetős durván és elnagyoltan mintázott, kettős, elhibázott és összefutó vonalakkal is találkozunk. A rozettát 14 cm átmérőjű hármas, körkörös keret veszi körül. A középső kör szélesebb hornyolat (0,4 cm), a két szélső vékony bevésett kör. Ezeket a nyomópadon nyerhették forgatás közben, kétféle szerszámot tartva hozzá. A tál pereme 2,5 cm széles, hármasan tagolt, a tál belsejéből vízszintesen elhajlik és 0,7 cm széles. Majd egy 1,8 cm széles, kissé domború rész veszi körül a tálat, amelynek szélén poncolóval beütött astragalos dísz vonul körben. Ez egy tojás- és két gömbtagból áll. Egy helyen, ott, ahol a mester körbeért a poncolóval, három kis gömbtag látható egymás mellett. Ettől lefelé hegyesszögben lehajlik a 0,5 cm széles perem. A tál aljára 13,3 cm átmérőjű, 3 mm vastag talpgyűrűt forrasztottak, amely 7 mm magas.