A váza rendeltetése szerint a görög és közel-keleti kultúrákban főleg bronzból, Itáliában elsősorban agyagból készült edénytartó állvány. Felső része úgy van kiképezve, hogy gömbölyű aljú edényeket lehessen ráhelyezni, az alsó felén késsel kivágott ablakok pedig főzésre vagy forralásra teszik alkalmassá. Díszítő motívumainak legjobb párhuzamait a kortárs görög vázafestészetből Euboia szigetéről ismerjük. Különösen jellegzetesek a négyágú körzőecsettel festett koncentrikus körök és a nőstényszarvasok hátraforduló nyakú sziluettjei. A két különböző hagyomány találkozása a vázán arra mutat, hogy beköltözött görög mester műve. Az euboiaiak voltak az elsők, akik Itáliában görög települést alapítottak a Nápolyi-öbölben, a mai Ischia szigetén. Az etruszkokkal szinte már érkezésükkor kapcsolatba léptek. Itt készített munkáikkal természetesen igyekeztek alkalmazkodni vevőik igényeihez, megőrizve művészetük öröklött vonásait is. A görög és etruszk kultúra ilyen találkozásának, a kölcsönös akkulturációnak egyik legkorábbi tanúja ez a váza, a Casale del Fosso-festő munkája.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.
Ez a darab teljesen új, sohasem használták; sírmellékletnek szánták.
