Férfi bronzszobrocskája. Az arc két síkból áll, ami középen egy függőleges élben fut össze. A fejen egy vízszintes bevésés jelöli a haj vonalát. A szemek és a mellbimbók bélyegzővel ütött karikákkal jelezve. Karjai két oldalra (a könyörgők gesztusában) széttárva, a jobb karon keresztben barázdált sávok. A jobb kéz átlyukasztva.
Ezek a szkematikusnak nevezett kis bronzszobrok fogadalmi ajándékok voltak, és az umber művészet fennmaradt anyagának túlnyomó részét jelentik. Kevés alaptípusból állnak: sisakos harcos, ruhátlan férfi lépő vagy álló-, és hosszúruhás nő lépő vagy álló alakja. Az elemi formákból való építkezés jellemzi őket. Az arc gyakran két sík, amely középen egy élben találkozik. Az emberi test síkban kiterítve, sőt olykor lemezből kivágva jelenik meg. A szemeket, mellbimbókat és köldököt ugyanazzal a bélyegzővel beütött karika jelzi (a nők ruháján keresztül is jelölve). A fej és a nyak gyakran egybefolyik, a karok és a lábak rúd formájúak, csak az ujjakat jelzik néha. A lábakon gyakran ráillesztett csapok láthatók vagy maguk a lábak tű alakban végződnek, így a szentélyekben elegendő volt egy könnyen málló kőlap vagy egy homokkal-földdel fedett kis tér, ahová a szobrokat a fogadalomtevők beszúrhatták.
A szobrocska a ruhátlan könyörgő férfialakok típusába tartozik, ezen belül a dél-umbriai ún. Esquilinus-csoportba sorolható (lásd a Gyűjtemény ebbe a csoportba tartozó további férfialakjait: 76.6.A és 76.8.A). A szobrocskák mindhárom alaptípusa megtalálható ebben a csoportban (lásd a Gyűjtemény ide tartozó tárgyait: 66.101.A, 76.9.A és 76.2.A). Fő jellemzői az apró méret, valamint a karokra reszelt barázdált sávok. 
A tárgy állítólagos lelőhelye Szombathely, ez azonban vitatható, hiszen területén a Kr. u. 1. század előtt nem volt említésre méltó település. Nem lehet kizárni, hogy a kapcsolat Umbria és a nyugat-magyarországi terület közt a tárgyak készítése idején lehetséges volt, de a kisbronzok Európa-szerte régóta tartó szenvedélyes gyűjtésének ténye sem elhanyagolható a kérdés vizsgálatakor.