Harcos bronzszobrocskája. Az arc két síkból áll, ami középen egy függőleges élben fut össze. Fején sisaktaréj. A szemek, a köldök és a mellbimbók bélyegzővel ütött karikákkal jelezve. Karjai két oldalra széttárva.
Ezek a kis bronzszobrok fogadalmi ajándékok voltak, és az umber művészet fennmaradt anyagának jelentős részét alkotják. Kevés alaptípusból állnak: sisakos harcos, ruhátlan férfi lépő vagy álló-, és hosszúruhás nő lépő vagy álló alakja. Elemi formákból épülnek fel. Az arc gyakran két sík, amelyek középen élben találkoznak. Az emberi test síkban kiterítve, sőt olykor lemezből kivágva jelenik meg. A szemet, a mellet és a köldököt ugyanazzal a bélyegzővel beütött karika jelzi (a nők ruháján keresztül is jelölve). A fej és a nyak gyakran egybefolyik, a karok és a lábak rúd formájúak, csak az ujjakat jelzik néha. A lábakon gyakran ráillesztett csapok láthatók, vagy a lábak tű alakban végződnek, így a szentélyekben elegendő volt egy könnyen málló kőlap vagy egy homokkal-földdel fedett kis tér, ahová a fogadalomtevők beszúrhatták a szobrokat.
A szobrocska a sisakos harcosok típusába tartozik (lásd a Gyűjtemény további harcosalakjait 69.3.A és 51.840), ezen belül a dél-umbriai ún. Esquilinus-csoportba sorolható. A szobrocskák mindhárom alaptípusa megtalálható ebben a csoportban (lásd a Gyűjtemény ide tartozó tárgyait: 76.6.A, 76.4.A, 76.8.A, 66.101.A és 76.9.A). Fő jellemzői az apró méret, valamint a karokra reszelt barázdált sávok. 
A tárgy állítólagos lelőhelye Szombathely, ez azonban vitatható, hiszen területén a Kr. u. 1. század előtt nem volt említésre méltó település. Nem lehet kizárni, hogy a kapcsolat Umbria és a nyugat-magyarországi terület közt a tárgyak készítése idején lehetséges volt, de a kisbronzok Európa-szerte régóta tartó szenvedélyes gyűjtésének ténye sem elhanyagolható a kérdés vizsgálatakor.