A reliefben megmintázott Silénos-arc homlokán mély barázda fut végig, a fülei lekonyuló állatfülek, az orra tömpe. A kissé nyitott szájban látható a fogsor. A haj külön-külön kidolgozott tincsei a fül alá hullanak, majd a hullámvonalakkal tagolt szakállban folytatódnak, amelybe beolvad a lecsüngő bajusz.
Dél-itáliai műhelyben készülhetett. A típus mintaképeit a mérete alapján is a tarentumi antefixek jelentik, amelynek sorozata az 5. század második felében kezdődött, de a 4. század első, sőt elvétve még a második felében is továbbélt. A leggyakoribb változatokon a Silénos fülei fölfelé merednek, jóval ritkább a lekonyuló füles változat. A budapesti példány viszonylag korai, de anyaga (barnásvörös agyag nagy, durva szemcsékkel) arra mutat, hogy semmiképpen sem Tarentumban készült. Kerek formája miatt még lehetne antefix, de sem csaplyuknak, sem az épületdíszítő, antefixben végződő tetőcserépnek (kalyptér) maradványának nincs nyoma: vagy még a földbe kerülése előtt lecsiszolták a hátoldalát, vagy pedig eredetileg antefixek számára szánt negatívból préselt medaillonról van szó. A rendeltetés szempontjából a két alternatíva között nincs különbség; fogadalmi ajándéknak vagy sírmellékletnek szánták.
Az 1861-es rionerói magyar ásatásról származó lelet.
