Terrakotta rhyton kerek szarvú, gyapjas kosfejjel, nyakrészén palmettás díszítéssel.
A rhytonok általában hajlított szarv formájú ivóedények voltak, egyik végükön széles szájjal, ami beöntő nyílásként funkcionált, másik végükön pedig plasztikai díszítéssel, legtöbbször állatfejjel. Az állatfej végén, jellemzően a szájnál található egy kis nyílás, ami az edényben lévő ital kiöntésére szolgált. Az edénytípus a perzsa művészetből, a Kr. e. 5. században a görög művészetbe beáramló hatások példája.
A budapesti tárgy minden bizonnyal egy a 19. század utolsó negyedében – 20. század elején működő nápolyi műhely terméke. A posztantik rhyton a műhelyre jellemző okkersárga agyagból készült, amelyet sötétszürkére festettek. Teljes egészében matricából préselték, az összeillesztést jelző varratnyomok két helyen is megmaradtak. Az ókori gyakorlatban viszont csak az állatfejet mintázták negatívból, a nyakrészt korongon készítették (lásd a Gyűjtemény kosfej-rhytonhoz tartozó öntőformáját és bikafejes rhytonját!). Mivel a nápolyi műhely vázái mind negatívból készültek, ezért sok pontosan azonos másolat megtalálható egy-egy típusból – ebből a kosfejes ivóedényből is ismert legalább 9 további darab.
