Bronzból készült kandeláber, három kis kerek talpon álló állatkarom alakú lábbal. A lábhoz csatlakozó profilált díszítésű állványrúd tetején a gyertyatartó karok hiányoznak, csupán a koronázó dísz látható: ruhátlan táncoló ifjú alakja. Súlyát a jobb lábára helyezi, teste elcsavarodik, jobb keze a derekán, a balt a magasba emeli, fejével balra fordul.
Az etruszk kandeláberek Athénban is szívesen fogadott típusa Vulciban alakult ki, de rövidesen Vulcit követő új műhelyek is kialakultak a Pó torkolatához vezető úton, Orvietótól Spináig. Készítésük folyamatos volt az egész 5. századon át, és még azon túl is. A koronázó figurák görög művészeti mintaképeket követtek. Gyakorlati rendeltetésük az esti lakomák színhelyének megvilágítása volt, de gyakran kerültek a gazdagabb sírokba mint rangjelző luxustárgyak és az örök világosság jelképei.
A tárgyat Fejérváry Gábor és Pulszky Ferenc – a gyűjtemény egyik athéni feketealakos amphorájához hasonlóan – Donato Bucci tarquiniai műkereskedőtől vásárolta 1844. augusztus 22-én. Pulszky Ferenc leírása alapján a táncoló ifjú eredetileg egy gömb alakú tárgyat tartott a felemelt jobb kezében. Az 1873-as bécsi világkiállításon Ráth György tárgyai között szerepelt, majd 1951-ben került a Gyűjtemény tulajdonába.