Széles talpú plasztikus oinochoé. Az edény teste perzsa ifjúfejet formáz. A fejből magas edénynyak emelkedik ki, hármas kiöntővel és a száj fölé emelkedő bordázott szalagfüllel. A szalagfül tövében az edényszáj mindkét oldalán előre néző, kis plasztikus női fej látható.
A kancsó apuliai műhelyben készült, a Kr. e. 4. század utolsó negyedében.
A perzsa-fej formájú vázák az athéni kerámiaprodukcióban tűnnek fel először Kr. e. 400 körül. Ezeket az edényeket a nyakon általában vörösalakos figurális díszítéssel látták el, de gyártásuknak divatja nem terjedt el széles körben. (Példának lásd a British Museum perzsa-fej alakú vázáját!) Az oinochoé formájú, fejet mintázó apuliai vázák viszont ettől az athéni produkciótól függetlenül készültek, a Kr. e. 4. század második fele és a Kr. e. 3. század eleje között. Általában matt mázzal voltak bevonva, ám a budapesti tárgyat "ezüstözött" máz borítja.
Etruriában az ún. ezüstözött kerámia nagy népszerűségnek örvendett a Kr. e. 4–3. században. Ez az etruszk kerámiafajta formájában és funkciójában is független volt a dél-itáliai példányoktól, de mégis lehetséges, hogy a fémes felületeket utánzó technikát Magna Graecia hatására kezdték alkalmazni.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.
