A széles talpra és karcsú lábra helyezett csésze belsejében, sakktáblamintás mezőkkel megszakított meander-keretben szakállas, köpenyt és babérkoszorút viselő férfialak látható sképtronnal a kezében. Egy tőle jobbra álló, chitónt és köpenyt viselő nőalak felé fordul, aki mindkét kezével phialét nyújt neki. A csésze külső részén a fülek alatt palmettadísz, a két képmezőben pedig négy-négy alak látható. Az egyik oldalon balról jobbra haladva szakállas férfi, egy nőalak és két ifjú, a másik oldalon pedig sképtront tartó szakállas férfi mellett két ifjú és mindkét kezében phialét tartó nőalak áll. A két ifjú mindkét oldalon eltérő öltözetben jelenik meg: egyikük himationt visel, a másik az utazókra jellemző saruban és köpenyben, valamint az egyik oldalon kalapban (petasos) látható.
A csésze jelenetei az ifjú búcsúját és elindulását ábrázolják. A szakállas, sképtront tartó alakok (ún. királyok) a mitikus időkbe vetítik, és ezáltal időtlenné teszik a jeleneteket. A nőalak kezében tartott phialék az elindulás előtt az isteneknek felajánlandó italáldozat kellékei. A váza az érett klasszikus kor kiemelkedő festőjének, az Eretria-festőnek a műve. Vázáit gyakran díszítik a budapest kylix képeihez hasonló jelenetek, a két phialét tartó nőalak azonban csupán a korai darabjairól ismert.