Kultúra
Méret
magasság: 37,6 cm
Datálás
Kr. e. 530–520 körül
Anyag
Készítési hely
Leltári szám
51.92
Azonosító
Hyp-4838
Állapot
Töredékekből rekonstruálva. Hiányzik a száj és a nyak fele, az egyik oldalon a kentaur bal karja és lába, a másik oldalon a kép felső és baloldali része.
Bibliográfia
Szilágyi J. Gy., Antik Gyűjtemény, 122; Szilágyi J. Gy., Ancient Art, 139–140; Szilágyi J. Gy., CVA Hongrie 1, pl. 14, 1–3; Szilágyi J. Gy., in BullMusHong 120–121 (2015–2016), 75, fig. 7–8

Az amphorát az edényaljon körbefutó sugársor, valamint mindkét oldalon kihagyott képmező díszíti. Az egyik oldalon a képmezőben hátraforduló, jobb kezével rókát fogó kentaur jelenik meg. A kentaur fölött két lelógó ruhadarab látható. A jelenetet felül lótuszbimbó-sor zárja le. Az amphora másik oldalát állatviadal, szarvasra ugró oroszlán díszíti.
A kentaur alakja az athéni vázafestészetben gyakori megoldást követi: ló testtel, és emberi felsőtesttel ábrázolták. Szokatlan viszont az elülső lábak behajlított ábrázolása, de etruszk feketealakos vázákon gyakran láthatók emberalakok, satyrosok, sőt kentaurok is hasonló, táncmozdulatra emlékeztető pózban. A vadászatról zsákmánnyal visszatérő kentaur pedig szintén gyakori motívum az etruszk vázafestészetben.
Az amphora az etruszk feketealakos vázafestészet egyik fontos alakjának, a Vulciban dolgozó ún. Borostyánlevél-festőnek atrribuálható.
A váza a 19. században a római Depoletti-gyűjteményben volt, innen került Haan Antal tulajdonába. Az amphora a második világháború során megsérült. Szerencsére fennmaradt Eduard Gerhard rajza, amely az általa Rómában látott vázát még ép állapotban ábrázolja.

A vázát Jérôme Bresson (Párizs) restaurálta 2017-ben.

A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.