Athéni vörösalakos harangkratér: Dionysos és kísérete

Méret
magasság: 39,6 cm
Datálás
Kr. e. 390 körül
Anyag
Készítési hely
Leltári szám
50.568
Azonosító
Hyp-518
Állapot
Több darabból összerakva, kiegészítésekkel.
Bibliográfia
Szilágyi J. Gy., Antik Gyűjtemény, 59–60, fig. 39; Szilágyi J. Gy., Ancient Art, 67–68, fig. 39

A symposionokon bor és víz vegyítésére használt edényforma harang alakú változata. Magas, széles profilált talpon öblös test, barázdával elváló szájperem. A fülek alatt süllyesztett akrotérion palmetták. A perem alatt fekvő babérág balra, a kép alatt sakktáblamintás mezőktől megszakított meandersor.
A kratér főoldalát mestere zsúfolt, sokalakos jelenettel díszítette: középen Dionysos isten ül, egyik kezében thyrsosszal, amelyről szőlőfürt lóg le, a másikban kantharosszal. Lábánál párduc fekszik, körülötte szintén thyrsost tartó kísérői: párducbőrön ülő és sziklára lépő, kezében tympanont tartó satyros, álló és tympanonra támaszkodva ülő bacchánsnő. Dionysosszal szemben Niké, a Győzelem szárnyas istennője látható, leengedett jobb kezében kancsó, a másikkal tálat nyújt az istennek. Fehérrel festve a növények, a koszorúk és diadémák, a thyrsosok termései, ékszerek, talajvonalak, a gyümölcsök vagy sütemények a tálon.
A körkompozícióként elképzelt jelenet a nagyfestészet térhatásaival próbál versenyezni, a fehérrel jelzett talajvonalak az isten és a jobb oldali satyros lába alatt a térmélység jelzésére szolgálnak. Ezekkel a hagyomány szerint a szigorú stílus korának nagy festője, Polygnótos érzékeltette annak idején a harmadik dimenziót, az évtizedekkel később készült budapesti vázán azonban az eredmény sokkal inkább a dekoratív zsúfoltság érzése lett.
A hátsó oldal levegősebb képének ruhátlan atléta-alakjait élénk gesztusaik kötik össze. Négy ruhátlan ifjú, közülük a jobb szélső jobbra megy és hívó mozdulattal fordul hátra, a mögötte levő a bal lábával sziklára lép, míg a harmadik hátrafordul a bal szélen feléjük siető negyedik felé. Fehérrel festve a szalagok mindegyik ifjú hajában.
A kratér a budapesti darabról elnevezett Budapest-csoportnak attribuálható

A vázát – hasonlóan a gyűjtemény egy másik darabjához – Fejérváry Gábor, megszerezve az első válogatás jogát, huszadmagával Franz Anton Lamberg grófnak a nápolyi diplomáciai szolgálata idején az 1770 körüli években szerzett jelentős méretű gyűjteményéből vásárolta, amelynek túlnyomó része 1815 után a nagy európai múzeumokba, elsősorban a bécsi Kunsthistorisches Museumba került. A közvetítő Daniel Böhm lehetett, aki szoros kapcsolatban állt a gróffal. A váza, a többihez hasonlóan, nem került az 1868-as árverésre, hanem Pulszky még előbb a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Az utóbb megalakult Iparművészeti Múzeumból vette át a Szépművészeti Múzeum.

A vázát Jérôme Bresson (Párizs) restaurálta 2019-ben. A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.