Magas talpon álló öblös testű harangkratér barázdával elváló szájperemmel. A fülek körül nyelvminta, alattuk palmettákból és indákból álló díszítmény. A kratér peremén fekvő babérág látható, a vázaképet alul sakktábla-mintával megszakított meander-sor kereteli.
A főoldal képe éjszakai utcai mulatozás (kómos) ekkor már ritka ábrázolása. Bal szélen a fáklyát vivő futó férfi jelzi, hogy a jelenetet éjszaka és a szabadban kell elképzelni. A középső, kettős sípon (diaulos) játszó hetairát ölelő ifjú részegen tántorog. Előttük jobbra futó szakállas férfi, aki visszafordulva szalagot tart a magasba. A jelenet jobb szélén kis szolgagyerek áll, fölötte a nőalak felsőteste talán ablakból néz ki. Fehér járulékos színnel készültek a virágok a jelenet fölső szélén, valamint az alakok hajában látható szalagok és koszorúk. A kratér hátsó oldalán négy ifjúalak jelenik meg: a bal szélső jobbra lép, előtte vele szemben ülő és hátraforduló ifjú, majd jobbra sziklára lépő és vele szembefordulva ülő két alak. A két jobb oldali alak között talán oltár látható. A hajukban szintén fehérrel festett szalag.

A váza a gyűjtemény egy másik darabjához hasonlóan Lamberg gróf gyűjteményéből származik, és vele együtt került Fejérváry Gáborhoz; későbbi történetük is azonos, ugyancsak 1948-ban jutott a Szépművészeti Múzeumba.

A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.