Tárgytípus
Kultúra
Méret
magasság: 24, 65 cm
Datálás
Kr. e. 6. század harmadik negyede
Anyag
Készítési hely
Leltári szám
66.142.A
Azonosító
Hyp-521
Állapot
A testen nagyobb hiányok, a talp durván forrasztva.
Bibliográfia
Szilágyi J. Gy., Antik Gyűjtemény, 125; Szilágyi J. Gy., Ancient Art, 142–143; Márton, in ArchHung XI (1933); Jacobsthal 1944, 84., j. 1; Weber 1983, 24, 70, 228; Welt der Etrusker, 184, no. B 7.1; Pelagatti–Stibbe, in BABesch 74 (1999), 46; Szilágyi J. Gy., in ScAnt 5 (1991), 526, no. 28, fig. 19

Bronz oinochoé külön készült füllel és talppal. Talpa kónikus formájú, konkáv profillal ellátva. Szájperemének oldalai kikanyarodnak. Fülének alsó részén két voluta között palmetta látható, levélkéi lekerekítettek. A fül száj feletti részén középen oroszlánfej nagyra nyitott szájjal, pofája pontozott körökkel és négyzetekkel díszítve. A fül vízszintes részének két vége majomfej formájú plasztikus díszben végződik.
Hasonló darabok görög műhelyekben is készültek, a fül állatfejes díszítése különösen lakón példányokhoz áll közel. Az etruszk oinochoék mintáját azonban nem a lakón kancsók jelentették, hanem az etruszk és lakón darabok is valószínűleg jóval korábbi közel-keleti előképekre vezethetők vissza.
Az oinochoét 1868-ban egy aukción vásárolta meg Ráth György, de 1891-ben már Londonban árverezték el. Új tulajdonosa Alfred A. de Pass angol műgyűjtő lett. Az oinochoé egy műgyűjtőtől 1925-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába, mint az ókori Sirmium területéről előkerült lelet. Miután az állítólagos lelőkörülmények tévesnek bizonyultak, a kancsó átkerült a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményébe.