Az edényfalat kívülről mindkét oldalon két-két szem díszíti, ezért nevezik ezt a vázatípust szemes csészének. A szemek közötti díszítő zónában az egyik oldalon borostyánindát tartó, jobbra lépő mainas (Dionysos kíséretébe tartozó nőalak). A másik, azaz a tulajdonképpeni főoldalon ruhátlan férfialak, alighanem Héraklés látható, aki egy másik edénytípusból, az öblös testű, szintén kétfülű skyphosból iszik. Mellén keresztbevetett szalag, előtte levetett köpenye. Az edényfülek mellett levéltelen szőlőindákon szőlőfürtök. A csésze belseje fekete, középen (az ún. tondóban) Gorgó-fej töredékes ábrázolása látható.
Az Antik Gyűjtemény egyik legfontosabb darabja. A váza festője, az Andokidés-festő a Kr.e. 530 körül megjelenő vörösalakos festési technika valószínűsített feltalálója. Nevét onnan kapta, hogy némelyik általa festett vázán egy Andokidés nevű fazekasmester szignatúrája található. Művein ő maga nem tüntette fel nevét, így azokat csupán a vázák alapos vizsgálatával lehet azonosítani. A budapesti kylix kétség kívül az Andokidés-festő munkája, a jellegzetes profilok a kissé előreugró és olykor enyhén lefelé hajló alsó ajkakkal, a fejformák, a könyök és a sarkok sajátos kidudorodása mind rá jellemző sajátosságok.
A budapesti kylix feltűnően különbözik a többi vörösalakos technikával díszített csészétől, jóval kisebb azoknál. Mérete a feketealakos kylixeknél általános, ahogy a csésze belsejében látható Gorgó-fej is. Szintén a feketealakos kylixek külső részét volt szokás szemekkel díszíteni, a vörösalakos daraboknál azonban a szemek melletti palmetta is elmaradhatatlan elem. Az Andokidés-festő tehát még a két korszak határán állt: a feketealakos formát és részben a feketealakos díszítési rendszert használta vörösalakos technikával keverve.
Az Andokidés-festő számos vázájához hasonlóan a budapesti kylix is Itáliából került elő.
A vázát Jérôme Bresson (Párizs) restaurálta 2018-ban. A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.