Rituális eszköz. Az edény oldalát három vízszintesen körbefutó képmező díszíti. Az első sávban egy kajüttel ellátott és egy napkorongot (?) szállító bárkát ábrázoltak. Lehetséges, hogy a két hajó a nappali és az éjszakai napbárkával azonosítható. Közöttük egy virág és egy elmosódott folt helyezkedik el. A középső képmezőben egy hosszú kötényt és uszekh-gallért viselő férfit ábrázoltak, aki imára emeli a kezét. Az előtte lévő áldozati asztalra virágcsokrot helyeztek. Az asztal mögött öt isten áll. Az első egy ithyphallikus istenség, aki Amon-Ré vagy Min alakjával azonosítható. Kettős tollkoronát visel, könyökben behajlított karját felemeli, kezében légycsapót tart. Mögötte a tehénszarv-koronát és napkorongot viselő Ízisz-Hathor áll, majd Nephthüsz következik, aki fején nevének hieroglif jelét hordja. Utána a kettős koronát viseló Hórusz áll. Végül a sort a fején napkorongot viselő Szakhmet zárja. Az Amon-Ré mögött álló istenek bal kezükben uasz-jogart tartanak, jobb karjukat test mellett kinyújtva tartják. A jelenetet egy pillérszerű kiemelkedés zárja. A harmadik sáv, több, egymástól kerettel elválasztott, de egymással összefüggő jelenetet tartalmaz. A legszélesebb képmezőben két egymással szemben álló alakot ábrázoltak. A közöttük lévő szinte teljesen elmosódott folt feltehetően a lótuszvirágon ülő napgyermekkel azonosítható. Mellettük három térdelő, karját az ujjongás gesztusában tartó, sólyomfejű lény vehető ki, akik a butói lelkekkel azonosíthatók. A többi képmezőben a hierakónpoliszi lelkek sakálfejű, térdelő alakjai láthatók. A gombban végződő edény alsó részét lótuszvirág formájúra képezték ki.