A szobrocska barnásvörös nílusi agyagból készült, elő- és hátoldala külön formában, a hátoldal modellálatlan. Üreges, fehér bevonat nyomai borítják.

Jó képességű agyagszobrász munkája, amelyet elöl- és oldalnézetre egyaránt megkomponált. A figura természetes, laza testtartása, a test és a ruházat érzékeny kidolgozása, az arckifejezés lélektani realizmusa a késő-hellénisztikus kor magas művészetéből átvett stílusjegyek. A rokon emlékek tanúsága szerint a figura fallikus jellegű volt. Groteszk, sokszor nyomorék fallikus gyermek- és férfifigurákat áldoztak a memphiszi Ptah-Szokarisz-Ozirisznek, akinek kultuszában a férfi nemzőereje a halál után elnyert túlvilági lét biztosítékaként jelent meg.

A szobrocska alacsony társadalmi állású férfit ábrázol. A vállon átvetett kendő, illetve a bal kézben tartott kacsa arra utal, hogy az alak temetési lakoma résztvevője lehetett. A szobor testtartása mind a görög, mind a Ptolemaiosz-kori egyiptomi szobrászatban a gyászolók póza volt. Az efféle, temetéssel kapcsolatos szertartásokat és áldozatokat ábrázoló agyagszobrocskák a szegények halotti kultuszának dokumentumai: a szentélyekben felajánlott, vagy a sírban (a sírnál) elhelyezett terrakotta szoboralak maga volt a halotti áldozat, amely egyúttal az áldozat örökös megújulását is biztosította. A megfogalmazás nem egyiptomi stílusú, az ábrázolás témája pedig – noha inkább kötődik az egyiptomi halotti kultusz] hagyományaihoz – érthető és elfogadható volt nem-egyiptomiak számára is.