Bal lábával erőteljesen kilépő harcos alakja. Ruhátlan, két kezét felemeli, átfúrt jobbjában feltehetően lándzsát tartott. Fején hatalmas taréjú sisak. A test és a karok rúd-formájúak, a szemet és a mellbimbót két bélyegzővel beütött karika jelzi. Lábai alatt a szobor megállítására szolgáló csap.
Ezek a szkematikusnak nevezett kis bronzszobrok fogadalmi ajándékok voltak, és az umber művészet fennmaradt anyagának túlnyomó részét jelentik. Kevés alaptípusból állnak: sisakos harcos, ruhátlan férfi lépő vagy álló-, és hosszúruhás nő lépő vagy álló alakja. Az elemi formákból való építkezés jellemzi őket. Az arc gyakran két sík, amely középen egy élben találkozik. Az emberi test síkban kiterítve, sőt olykor lemezből kivágva jelenik meg. A szemeket, mellbimbókat és köldököt ugyanazzal a bélyegzővel beütött karika jelzi (a nők ruháján keresztül is jelölve). A fej és a nyak gyakran egybefolyik, a karok és a lábak rúd formájúak, csak az ujjakat jelzik néha. A lábakon gyakran ráillesztett csapok láthatók vagy maguk a lábak tű alakban végződnek, így a szentélyekben elegendő volt egy könnyen málló kőlap vagy egy homokkal-földdel fedett kis tér, ahová a szobrokat a fogadalomtevők beszúrhatták.
A szobrocska a sisakos harcosalakok típusába (lásd a Gyűjtemény további harcosalakjait 69.3.A és 76.2.A), ezen belül az umbriai bronzszobrászat egyik legelterjedtebb és legtöbb fennmaradt darabbal képviselt csoportjába (Foligno-csoport) tartozik. A gyűjteményben megtalálható a csoport egy másik, töredékes darabja is. A csoportba tartozó darabok nagy többsége ilyen ruhátlan harcos, jellemzőjük, hogy balra haladnak, mindkét kezüket leengedve tartják és jobb kezükben lándzsa található.