A márvány oszlopfő fordított harang alakú kalathosa jól látható, annak kihajló pereme függőlegesen metszett. A korinthosi típusra jellemző módon, alul két egymás feletti sorban nyolc-nyolc éles, hegyes csipkézetű, mélyen rovátkolt, hegyeivel ívelten kihajló akanthuslevél borítja. A levélsorok felett egy harmadik akanthuslevélsor is megfigyelhető, ezekből elölnézetben kettő látszik. Belőlük nő ki a középen kör alakot formáló, a sarkok felé viszont elnyújtottan hajló kettős voluta. Visszahajló ívei alatt egy-egy szívlevél. A konkáv abacus-lapot közepén kiugró él tagolja, középen rozetta emelkedik ki.
A oszlopfő a korinthosi fejezetek keleti-hellénisztikus csoportába sorolható, formája a Kr. e. 2. században bontakozott ki, elterjedési területe a Kr. u. 3. század végéig a Mediterraneum keleti medencéjétől egészen Dalmácia és az Adria vonaláig tartott.
Archív adatok alapján a darab lelőhelye Ephesos. Legjobb párhuzamait a kikötői gymnasion palaistrájából ismerjük; valószínű tehát, hogy ez az oszlopfő is oda tartozott. 

A Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján az oszlopfő prokonnésosi (marmarai) márványból készülhetett. Az analízis részletes eredményeit lásd itt.