A lékythos egyenes talpkorongon középen hengeres, lefelé pedig keskenyedő, karcsú testtel, majdnem vízszintes vállal, vékony, fölfelé keskenyedő nyakkal, és magas, kehely alakú szájjal rendelkezik; a nyak tövénél szalagfül indul. Ornamentális díszítésként az edény vállán lótuszbimbó-sor, majd a nyakrészre is felnyúló kettős kymasor látható. A figurális díszítés fölött kettő darab kettős pontsor.
A váza testén, középen, klinén fekvő férfi és nő látható, mindketten jobbra néznek. A kliné előtt kis asztalkán hússzeletek lógnak. Mellettük két oldalt egy-egy összecsukható széken ülő, a kliné felé forduló nőalak jelenik meg. A nők fején hajszalag van, a férfi szakállas, és valamilyen fejdíszt is visel.
A klinén fekvő alak minden bizonnyal Dionysos. Az ábrázolás elnagyoltsága ellenére is jól láthatóak az isten lakomajeleneteken szokásos attribútumai: a fekvő tartás és a chitón hiánya. Az ilyen típusú jelenetekben a Dionysos mellett bizalmas, intim helyzetben fekvő alak azonosítására több elmélet is született: Semelé, Ariadné, esetleg egy mainas is lehet.
A rövidített symposion ábrázolás, vagyis az egyedül lévő, klinén fekvő alak gyakori mintája az elhunyt megjelenítésének a görög sírdomborműveken, illetve különleges személyek ábrázolásának az ión szobrászati programban. Ezeken az alkotásokon gyakran láthatunk a kliné szélén ülő vagy a férfival a klinét megosztó nőalakot – az ábrázolt alak házastársát. E párhuzam alapján valószínűsíthető, hogy a Dionysos mellett lévő nő Ariadné, amit az is megerősít, hogy a legtöbb ilyen jelenet lékythosokon található (ahogy ez esetben is), vagyis olyan típusú vázákon, melyek akár a halottkultuszban is fontos szerepet játszhattak.
A kliné körül tiszteletteljes tartásban lévő nőalakok gyakran láthatók dionysikus symposion jeleneteken, akikről viselkedésük alapján nem feltételeznénk, hogy mainasok lennének. Általában csöndben állnak, kezükben esetleg virágot tartanak, vagy, ahogy itt is, sokszor diphros okladiason ülnek. Ha csak egy ilyen alak lenne a jeleneten, és Dionysos egyedül feküdne a klinén, Ariadnéként azonosítanánk őket, de ha többen vannak, ez nyilvánvalóan nem lehetséges. Így két lehetőség maradt az alakok kilétének kérdésében. Az egyik szerint furcsa mainasok, akik valamilyen okból nem viselkednek mainasként, talán a középső két alak különlegessége miatt. A másik értelmezés szerint halandó athéni nők, akik (ikonográfiájuk alapján) mind Dionysos házastársai, kifejezve ezzel a szoros kapcsolatot az athéni nők és az isten között. Ez utóbbi hipotézis párhuzamba vonható az Anthestéria második napjának legfontosabb rituális eseményével, az archón basileus feleségének, a Basilissának/Basilinnának Dionysosszal való szimbolikus szent nászával. A kérdés eldöntését a váza lelőhelyének pontos ismerete vihetné előbbre.
A témához és az alakok azonosításához lásd bővebben: Fátima Díez-Platas, The Symposiast Dionysos: A God like Ourselves. In: Alberto Barnabé et al. eds., Redefining Dionysos. Berlin 2013, 504–525.
