Athéni feketealakos lékythos
Vízszintes talpkorongon középen hengeres, lefelé keskenyedő testű lékythos, majdnem vízszintes vállal, karcsú nyakkal, a váll szélétől a nyak tövéig nyúló kis, íves szalagfüllel. A figurális díszítés fölött alul-fölül fekete vonallal határolt kettőspontsor; az edény vállán kymasor és sugárdíszítés.
A vázatest közepén klinén fekvő, jobbra néző szakállas és valószínűleg repkénykoszorús Dionysos látható ivókürttel a kezében. Az isten a symposion ikonográfiájának megfelelően csak himationt visel. A kliné baloldalán nőalak ül, előttük kis asztalon húsdarabok lógnak. Két oldalt egy-egy befelé forduló diphros okladiason ülő nőalak látható. A nők mindegyike hajszalagot visel, egyik kezüket felemelik.
A rövidített symposion ábrázolás, vagyis az egyedül lévő, klinén fekvő alak gyakori mintája az elhunyt megjelenítésének a görög sírdomborműveken, illetve a különleges személyek ábrázolásának, főleg Ióniában. Ezeken az alkotásokon gyakran láthatunk a kliné szélén ülő vagy a férfival a klinét megosztó nőalakot, akit az ábrázolt alak házastársának tartanak. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy a Dionysos mellett lévő nő Ariadné, főként, ha tekintetbe vesszük, hogy a legtöbb ilyen jelenet (ahogy itt is) lékythosokon található, vagyis olyan típusú vázákon, amelyek a halottkultuszban is fontos szerepet játszhattak.
A kliné körül tiszteletteljes tartásban lévő nőalakok gyakran láthatók dionysikus symposion jeleneteken. Viselkedésük alapján nem feltételeznénk, hogy mainasok lennének. Általában csöndben állnak, kezükben esetleg virágot tartanak, vagy, ahogy itt is, összecsukható széken ülnek. Ha csak egy ilyen alak lenne a jeleneten, és Dionysos egyedül feküdne a klinén, Ariadnéként azonosítanánk őket, de ha többen vannak, ez nyilvánvalóan nem lehetséges. Így két lehetőség marad az alakok kilétének értelmezésére. Az egyik szerint furcsa mainasok, akik valamilyen okból nem viselkednek mainasként, talán a középső két alak különlegessége miatt. A másik értelmezés szerint halandó athéni nők, akik (ikonográfiájuk alapján) mind Dionysos házastársai, kifejezve ezzel a szoros kapcsolatot az athéni nők és az isten között. Ez utóbbi hipotézis párhuzamba vonható az Anthestéria ünnep második napjának legfontosabb rituális eseményével, az archón basileus feleségének, a Basilissának/Basilinnának Dionysossal való szimbolikus szent nászával. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez mindenképpen fontos szempontokat szolgáltatna a váza lelőhelyének pontos ismerete.
A témáról lásd bővebben: Fátima Díez-Platas, The Symposiast Dionysos: A God like Ourselves. In: Alberto Barnabé et al. eds., Redefining Dionysos. Berlin 2013, 504–525.
