Ülő költőt ábrázoló római császárkori márványszobor gipszmásolata.
Az idősebb férfiként ábrázolt költő keresztbe tett lábbal ül. Vastag anyagból készült köpenyt, lábán sarut visel. Ugyan a gipszmásolatról hiányzik a fej, de tudjuk, hogy a száj nyitva volt — a költő éppen énekelt, és közben combjára támasztott hangszerén (lüra) játszott (modern kiegészítés) a jobbjában tartott pengetővel (pléktron). Idős korát a megereszkedett mell és has jelzi. Rangjára utal, hogy trónusának lábai oroszlánmancsban végződnek. Nem tudjuk, hogy melyik görög költőt ábrázolja (talán Arkhilokhoszt vagy Alkaioszt?). Az eredeti márványszobrot a Kr. u. 1-2 században faragták egy Kr. e. 2. század elején készült szobor nyomán.
A császárkori szobor 1835-ben, egy gazdag római arisztokrata család, a Bruttius Praesens-család villájában került elő a Calvo-hegyen, Rieti közelében. Ma a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptotekben őrzik.
